MTK legendárium | 188. rész

Publikálva: 2022.02.19 Frissítve: 2022.02.17 MTK Budapest

Az MTK aranylánca”. (Braun, Molnár, Orth, Opata, Jeny). 1. rész. Opata Zoltán (1900-1982). „Ez nem is csatársor, ez aranylánc!”

Folytatódik az MTK legendás csatársorának, az úgynevezett „aranyláncnak” a bemutatása. Maga az elnevezés Salamon Bélától származik, aki egy MTK labdarúgó mérkőzésen így kiáltott fel: „Ez nem is csatársor: ez aranylánc!”

Most a legendás ötösfogat újabb tagját, a kevéssé ismert Opata Zoltán mutatjuk be.

Opata Zoltán 1900. szeptember 24-én született Budapesten, a katolikus vallású Opata Ferenc (1870) és a református Kökény Mária (1873-1962) gyermekeként. Az apa még a Nógrád megyei Szinóbányán született, míg felesége Várpalotán. Házasságukból hét gyermek született. Életüket minden bizonnyal Budapesten kezdték, hiszen 1892-ben itt is kötöttek házasságot, és ide született Ilona (1895) lányuk, de itt érte őket a nagy tragédia, második gyermekük váratlan halála. A kis Zoltán 1897-ben született, és mindössze két esztendős, amikor ismeretlen baleset következtében koponyatörést és ebből származó agyi ödémát kapott, ami kioltotta fiatal életét. A haláleset éppen egy évvel és huszonhárom nappal a neves labdarúgó születése előtt következett be. A névadás ilyen módon nem véletlen, a kis jövevény elhalt bátyja keresztnevét örökölte. Opatáéknál a fiúk (Zoltán (1897-1899), Zoltán (1900-1982), Ferenc (1906), Károly (1912-1965) apjuk katolikus, míg a lányok (Ilona (1895-1958), Margit (1899), Erzsébet (1902) az anya református vallását követték.

Opata Zoltán 1900 őszén még Budapesten született, azonban ezt követően (1903-ban már bizonyosan) anyja szülőhelyére, Várpalotára költözött a család, az anyai família Kökény János és Hegedűs Julianna támogatását remélve. Az apa itt, mint „szitás” próbált boldogulni és eltartani családját. A rövid – 1903-1905 közötti – vidéki kitérő után a család 1906-tól már újra a fővárosban él, ahol az apa, mint gyári munkás kereste a kenyerét.

A rövid várpalotai kitérőt követően a család már nem hagyta el a fővárost, így a kis Opata itt nevelkedett és végezte iskoláit. A tanulásban sosem jeleskedett, jobban érdekelte a szabad levegőn való mozgás, a sport és persze a rongylabdakergetés. Ez utóbbira bőven nyílt alkalma, hisz a Népliget közelében nőtt fel, így, ha nem is a Városliget-féle „elegáns” Fáskörben (ugyanakkor nem is a proletárnak számító grundokon kezdte pályafutását). Opata köztes helyszínként, a Népliget fái alatt ismerte meg a labdarúgást, melynek egy életen át szerelmese lett…